Általánosságban a madarak az égbe emelkedést, a menny és a föld közötti kapcsolattartást, az istenekkel folytatott kommunikáció, a transzcendenciát, a lelket és a szellemet szimbolizálják. A szibériai sámánok madáröltözetei, tolldíszei az égi szférába emelkedést, az emberfeletti képességeket jelölik. A kígyót az életfa gyökerénél, a madarat pedig a lombkorona tetején szokták ábrázolni.A ragadozó madarak (főleg a sas, sólyom) a napot, szelet és vihart jelképező istenek megtestesítői. A madarak számos eredetmítoszban totemállatként szerepelnek (pl. a magyar mondákban a turul, a különböző indián törzseknél a holló, varjú).Napjainkban leggyakrabban a szabadság, hírek, "szárnyalás" szimbólumaként használják.Azonban nem minden madárhoz kapcsolódik pozitív jelentés, a dögevő madarak (pl. a keselyű) gyakran szerepelnek negatív értelemben, mint a halál, a démoni erők szimbólumai.Az egyiptomiak szerint a "ba", a madár alakban, gyakran emberfejjel ábrázolt lélek a halálkor hagyja el a testet. A fáraót védelmező istent sólyom alakban képzelték el.Az afrikai maszkokon megjelenő madarak a hatalmat, a termékenységet és az életet szimbolizálják.A bráhmanizmusban a szárnyaló madár az intelligencia szimbóluma.A buddhizmusban a madarak a csapongó életfolyamot jelképezik, melynek végső célja a nirvána elérése.Kínában a legtöbb madár (főleg a főnix, páva) a hosszú élet és a szerencse jelképe. A taoizmusban a földi terhektől és a halandóságtól való megszabadulásra utal.A görög és a római mitológiában szintén gyakran visszatér. Zeusz/Jupiter sokszor sas, vagy hattyú alakban, Apollón/Apolló holló, hattyú, Pallasz Athéné/Minerva pedig bagoly alakban tűnt fel.A rómaiaknál nagyon elterjedt és fontos jóslási mód volt az ún. madárjóslás, ami például Romolust is kijelölte Róma megalapítására.A Koránban a madár szó a végzet szinonimájaként jelenik meg.A keresztény hagyományban a madár-lélek gondolatpárosítás tetten érhető: a tavasszal visszatérő vándormadarak a feltámadást jelképezik.

Holló

HMagyarországon a holló mint királyi jelkép I. Mátyás udvarában is megjelent. Kódexeit corvináknak, könyvtárát Bibliotheca Corvinianának hívták. Mátyást latinul, németül és angolul Matthias Corvinusként ismerik. A Corvinus nevet Mátyás a család címeréről kapta, amely egy gyűrűt tartó hollót ábrázol. A Sziléziai krónika szerint Mátyás király a kezéről egy vadászat alatt levette gyűrűjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte gyűrűjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Hollóköve (román nyelven: Piatra Corbului) nevű birtoka volt, és ez is kapcsolatba hozható a névvel. A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet (a történetet Arany János is feldolgozta a Mátyás anyja című balladájában, eredeti szövegemlékek aolló

Remete Szent Pál legendája szerint a keresztényüldözés elől a pusztába menekült Pál mindennapi tápláléka egy fél cipó volt, amit Isten rendelésére egy holló hozott el neki. A holló így vált a pálosok egyik jelvényévé.

A Pilis belsejéből indult a Pálos Rend, amelynek vezérlő kalauza, irányítója és szent madara a holló,mely madár Hunyadi Mátyás címerében és nevében ugyancsak megmutatkozik. Hollós (Corvin) Mátyás királynak a hollója igazságkereső és igazságfenntartó, csőrében az örökkévalóság és az igazság gyűrűjével.

Mátyás híres Fekete Serege, a hollónak fekete ruháját viselte magán, mellén a hollós címerrel. Itt a holló szimbólum nem mást jelent, mint az élet és a halál ura.

A Hunyadi család - hollós címerének történetére Petthő Gergelynek 1753-ban Kassán megjelent "Rövid Magyar Kronika" című művében akadtam rá. E szerint Zsigmond király 1392-ben a törökhöz pártolt Havasalföldi vajda ellen vonultában megszállt Dévánál. Itt egy Boér-leány engedett a király kívánságának. A Havasalföldről diadalmasan megtérő király hazafelé ugyanott szállt meg. Ekkor a Boér leány közölte vele, hogy várandós tőle. Ezt halván Zsigmond király egy gyűrűt adott neki jelül, azzal, hogy fiát hozza fel Budára, ahol ő úrrá teszi a gyermekét. A leány világra is hozta Jánost. Amikor Budára készültek, egy holló elragadta a fényes gyűrűt, amit csak nagynehezen, a holló lelövésével tudtak tőle elvenni. A leány a kis Jankóval felment Budára, ahol bemutatta a királynak a gyűrűt, és elmesélte a történetet. A király megörült szép kisfiának, neki ajándékozta Hunyad várát, és az erdélyi vajda oltalmába ajánlotta őket. Neve így lett Hunyadi János, a Hollót pedig az arany gyűrűvel a király címeréül adta a családnak. Ezért lett Hunyadi János fia később Corvin Mátyás, azaz Hollós Mátyás.

Hírvívő madárként jelenik meg a holló Arany Jánosnak Mátyás anyja című költeményében. Az anya megírja fogságban lévő fiának a levelet, de senki nem viszi elég gyorsan .

A nagyszámú galambfaj közül az emberi kultúrában elsősorban a házigalamb játszik fontos szerepet. A többi fajt legfeljebb ízletes húsa miatt tartják csak számon.

A házigalamb mint szimbólum, elsősorban a békét szimbolizálja. A legtöbb vallásban a galamb a békés lény (ami nem feltétlenül tükrözi a valóságot), szemben a sólyommal és sassal, amelyek az erő, a hatalom és erőszak megtestesítői.

Az ókori Mezopotámiában a galamb Istar anyaistennő szent madara volt, és a szerelmet és termékenységet szimbolizálta. Szíriában ebben az időben szintén szent állatnak számított, egyáltalán nem fogyasztották, és súlyosan büntették azt, aki megzavarta a madarakat. Az ókori Görögországban a galamb Aphroditének, a szépség és a szerelem istennőjének volt a szent madara. Japánban a galamb megjelenése mind a mai napig szerencsés előjelnek számít.

A galamb sokszor előfordul a Bibliában, úgy az Ószövetségben, mint az Újszövetségben. Legismertebb előfordulása az olajágat a csőrében hozó madár, amelyik jelezte Noé számára az özönvíz végét. A zsidó kultúrában emellett a szerelem jelképe is volt.

A kereszténységben a Szentháromság harmadik személyét, a Szentlelket többnyire fehér galamb formájában ábrázolják. A Szentlélek hivatalos szimbólumává 325-ben, a niceai zsinaton választották meg. A középkor óta tartják úgy, hogy a meghalt emberek lelke galamb képében hagyja el a testet és száll fel a mennyországba. Az iszlám világban a galamb az őszinteség megtestesítője.

A galambok fogalma alatt a 20-21. századi nemzetközi politikában és sajtóban (és később a magyarországi politikai közéletben is) a békülékenyebb, kompromisszumokra hajló politikai erőket nevezik a radikális gondolkodást követő "héják" ellentéteként.

Daru

Megjelenik az origami papírhajtogatási művészetben: Japánban többek között daruval (curu) várják az új évet. Az "1000 hajtogatott daru" a hajtogatás közben elképzelt kívánság beteljesülését jelenti. A japán mitológiában az 1000 évig élő daru a becsület, a hűség és a béke jelképe. Ez a fenséges madár egy életre választ magának párt, utódait pedig mindkét szülő nagy gonddal neveli, nem meglepő hát, hogy a családi értékek szimbólumává emelték. A japánok úgy tartják, aki megházasodás előtt hajtogat 1000 papírdarut, békés és boldog házaséletre számíthat.

A daru a taoista halhatatlanok szent madara. Felettébb szerencsés előjelnek számít. A legenda szerint, úgy 800 évvel ezelőtt, egy taoista szerzetes szemtanúja volt egy daru és egy kígyó közötti harcnak. Ez a különös küzdelem ihlette meg a szerzetest, és ennek hatására kidolgozta a tajcsicsuan elnevezésű harcművészetet.

A daru a kínai mitológiában a fényesség ősprincípiumával, a yanggal áll kapcsolatban. A daru a tűz és a fém szubsztanciájával táplálkozik, ezért 7. életévében ún. "kisebb változások" mennek végbe rajta, 16. évében pedig "nagyobb változások". A változások majd csak a 160. életévében fejeződnek be, ekkor a daru teste fehér lesz és tiszta, kiáltása felhatol az égbe. Különösen hosszúéletűnek tartják. A fehér daru ezeréves korában kékké változik, és újabb ezer év múltán feketévé. Úgy vélték, hogy a fehér darvak a tánc mesterei, a feketék pedig rendkívül érzékenyek a zenére. A legendákban ritkán találkozni sárga vagy vörös daruval is. A kínai piktúrában gyakran ábrázolják együtt a szintén a hosszú élet szimbólumának számító fenyővel. Az időszámítás kezdetétől fogva úgy tartották, hogy a halhatatlanok daruháton (főként fehér darun) járnak, repülnek az égbe. Ezért a darut gyakorta a "halhatatlanok darva"-ként nevezik.

Turull

Egyes elképzelések szerint a mondai turul a következő valós vagy vélt, élő- vagy mondabeli lényekkel azonosítható:

  • az altaj sólyommal (Falco cherrug altaicus),
  • a kerecsensólyommal (Falco cherrug),
  • a szirti sassal (Aquila chrisaetus),
  • a fakó keselyűvel(Gyps Fulvus),
  • a griffmadárral (lásd alább).

A szó török eredetű (a csagatáj toğrul vagy turğul vadászsólymot jelent), a törökben tarağay,[2] több török nyelvben kis termetű madarak neve turğay.[3] A törökben is megvolt tuğrul alakban, amit egyrészt török személynevek bizonyítanak (mint például Ertuğrul), másrészt a csuvasban ma is turul kajăk, azaz szó szerint turul madár alakú a fogalom. Az ősi magyar nyelv három szót ismert a sólymok különböző fajtáira: a kerecsen, a zongor (ebből származtatható a Csongor név is) és a turul szavakat; az ősi, a használatból kiveszett túrul szót 19. század eleji költőink hozták újra használatba turul alakban.[4]

Teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a turul valójában sas vagy sólyom; a mítoszok értelmezése alapján egyesek szerint sasról van szó; a nyelvi bizonyítékok a sólyom jelentés mellett szólnak. A solymászat belső-ázsiai eredetű, és a sztyeppei népek egyik vadászati módja volt. Hét régi vadászmadár nevünk, a sólyom, ölyv, turul, torontál, bese, zongor és karvaly török eredetű, ezek mellett a kerecsen és karvaly név tövében is felfedezhető az ótörök kir szó, amely azt jelenti, "gyors". A nyelvi megfontolásokon túl - mivel jelentésváltozás gyakran előfordul - szükséges további alátámasztás is a sólyommal azonosításra. Erre ad lehetőséget a turulábrázolásokon feltűnő fattyúszárny, amely a szóba jöhető ragadozó madarak közül egyedül néhány sólyomféléknél figyelhető meg. Ilyen a nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsójának képe, amelyen a fattyúszárny tökéletesen látható.

A nagyszentmiklósi kincs égberagadási jelenete aligha a turult ábrázolja. Vámbéry Ármin szerint a török ak-kaćir (fehér főnix) "azon mesés madár elnevezése, mely 1000 évig él el és a halhatatlanságra törekvőket a felső régiókba viszi."[5]

A turul alakja érdekes, visszatérő jelenség a mai napig fellelhető eurázsiai sámánizmusban. A különféle madarak (búvárréce, sas) a sámán (nálunk táltos) repülésével állnak kapcsolatban, kifejezik az utazását a különféle világok között. Az eurázsiai sámánok hite szerint az első sámánasszony egy sastól szülte világra az első sámán férfit. E monda hasonlóságot mutat Emese álma című mondánkkal. A sámánhit maradékát őrző eurázsiai népek gyakran állítanak a mai napig madaras oszlopokat, melyek a világfát szimbolizálják. Koreában ezek az oszlopok védik a falvakat. Az altaji törököknél ezeket a sasos oszlopokat turunak nevezik. E szavak értékelésénél persze figyelembe kell venni, hogy a X. századi magyarságra nem volt jellemző a totemizmus.[6]

A szó eredete a tur- tőre (mint türk, török), és az -ul képzőre vezethető vissza (amely megjelenik a karvaly, ölyv, torontál, sólyom, kánya szavakban is). A magyar etnogenezisről árulkodik a török népekre jellemző totemállat megjelenése, és rendkívül fontos mitológiai szerepe. Szergej Anatoljevics Sztarosztyin a *tarakaj szóalakot rekonstruálta prototörök "sólyom" jelentésűként. Emellett jelentős szempont lehet a csuvas ételĕk (kerecsensólyom) szóalak is, mivel az valószínűleg rokonságban áll a csuvas atte (apa) szóval.

Vámbéry Ármin létező török szóra vezeti vissza a turul kifejezés eredetét: "A szó eredeti alakja tograul, tugraul 'a szétdaraboló, szétmarcangoló' < togra-, tugra- 'szétdarabolni, szétmarcangolni'; vö. oszm. Ertogrul (tulajdonnév) 'az embert-tépő'."[7]

Szentmártoni Szabó Géza, László Gyula nyomán[8] a turult a griffel azonosítja. "A magyar történelem nagy lépése, a honfoglalás, egy értelmezett álomkép hatására kezdődik el. Ebben a történetben tehát, bár haloványan, de benne rejlik az erotikus motívum. Az eddigi névfejtések, a férj nevét tévesen értelmezve, nem vették észre, hogy a kiejtést rosszul tükröző írásmód mögött a pusztai népek képzeteihez illeszkedő állat megjelölése rejlik. Eleud helyes olvasata nem az Előd, hanem az Ölűd, azaz Ölyűd, vagyis a ma is használt ölyv, nyílt végű, ölyű szóalakja bújik meg a névben. Az Enodbili (Ünődbéli) név pedig a szarvastehén értelmű ünő szót rejti magában. A szarvasünő hátára telepedő (párosulni akaró) ragadozó madár vagy mesés griffmadár gyakori ábrázolás volt a szkítáknál és a többi pusztai népnél is."[9] Ennek erősítéséül azzal érvel, hogy Werbőczy István címerében szintén egy szarvas hátára kapaszkodó griff látható, és hasonlóképpen griff-formájú madár van a nagyszentmiklósi kincs néhány darabján is. Mivel Székely István világkrónikájában (XVI. sz.) az "austuris" szót sólyomnak fordította, számára világos, hogy a madár eredeti elnevezését addigra elfelejtették. Megemlíti még, hogy egyedül Kézai Simon szól a madár magyar "turul" nevéről. Összefoglalása: "Véleményem szerint a török eredetű turul név a griffmadár megnevezése volt a régi magyaroknál."[10][11]

Turul az ősi magyar hitvilágban[szerkesztés]

Az ősmagyar vallás legendái kétszer is említik a turult.

Álmos fejedelem születése[szerkesztés]

Anonymusnál olvashatjuk:

"nyolcszáztizenkilencedik esztendőben Ügyek... nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentu-mogyerben Önedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki azÁlmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg sólyom-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el."

Az eredeti latin szövegben nem héja-forma madár, hanem sólyom[12] (astur) szerepel; a későbbi értelmezések a madarat a turullal azonosították.

A Képes krónika szövegében a középső rész így hangzik:

"Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak".

Értelmezése[szerkesztés]

A régebbi értelmezések rendre amellett törtek lándzsát hogy a Turul 'teherbe ejti' az ősanyát, már amennyire ez lehetséges. Ezt samanisztikus-animisztikus alapon vélték elfogadhatónak, noha a magyar ősvallás ennél magasabb fokon állt.[13] Az újabb kutatások (Demény István Pál,[14] Dümmerth Dezső,[15] Szabados György) ezzel szemben a Turul őrző lény szerepére mutatnak rá, mely nem teherbe ejt, hanem a már várandós asszonynak jelenik meg.[16] A keleti mondavilágban egyébként az ilyen madarat Szimurgnak hívják és jellemző feladata a (később nagy sorsra hivatott) kisded őrzése, bajoktól óvása. Ezáltal az eddigi kettő külön(nek tartott) magyar eredetmonda (Attilától való leszármazás, Turul-monda), egyesül, egymást kiegészítő szöveggé válik: az első magyar uralkodóház saját hiteles öröksége.[17]

Ez értelmezést a latin szöveg Geréb László általi fordítása is alátámasztja: "álmában keselyűforma madár jelent meg,amikor terhes állapotban volt."[18][19] Ez a fordítás a helyes; szó sincs madár általi nemzésről.

Honfoglalás

A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni őket. Az emberek megkísérelték megtámadni a sasokat, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul, és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért elhatározták a magyarok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett és követte a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt a turul, és a magyarok újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak.

Ennek a mondának a valóságos alapja az lehet, hogy a magyarok valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom fészkel.

A hattyú

Az ókori Görögországban a hattyú Apollón isten jelképe és szent madara volt, és több mítoszban is szerepelt. Zeusz hattyú képében csábította el Lédát, aki hattyútojásban hozta a világra a szép Helenét. Orpheusz halála után hattyúvá változott, és az égre helyezték. Így keletkezett a Hattyú csillagkép, amely egy kitárt szárnyú, hosszú nyakú repülő madárra emlékeztet.

Egy másik mítosz szerint egy Küknosz nevű ifjú szerelmes volt Phaetónba, a Nap fiába. Phaetón a Nap kocsiját maga akarta hajtani, de ügyetlensége miatt a haragra gyúlt Zeusz villámmal sújtotta, és ő az égről az Eridanosz folyóba zuhant. Az elkeseredett Küknosz olyan sokszor bukott a folyó vizébe kedvese testét kutatva, hogy Zeusz megszánta őt és hattyúvá változtatta. A Küknosz név a görög mitológiában még legalább háromszor felbukkan a fentin kívül is, Arész egyik fia, Poszeidón egyik fia és nem meglepő módon Apollón egyik fia is a Küknosz nevet viselte. Küknosz nevére vezették vissza a hattyú latin Cygnus elnevezését is.

A régi irodalomban gyakori költői téma volt a hattyúdal, amelyet a madár állítólag csak a halála előtt énekel. Ilyen jelenség a valóságban egyetlen hattyúfajnál sem létezik, csupán az ókori görögök hiedelméről van szó.

Csajkovszkij híres balettjében, A hattyúk tavában is szerepelnek hattyúk.

A balett egy mese

A hattyúk tavának története egy orosz népmesén alapszik. A cselekmény szerint egy fiatal hercegnek menyasszonyt kell választania, ám ő vadászata során találkozik Odette-tel, az elátkozott lánnyal, akinek testvéreivel együtt napközben hattyúként kell élnie, amíg az igaz szerelem rá nem talál. A herceg szerelembe esik, és az udvari bálon minden lányt elutasít, csak Odette-re vár.

Odette helyett azonban a lányokat elátkozó gonosz varázsló saját lányával, Odiliával, a fekete hattyúval jelenik meg, aki Odette arcát ölti fel, a becsapott herceg pedig szerelmet esküszik neki, megszegve ezzel Odette-nek tett ígéretét. Mikor a fiatal rájön, hogy nem a szerelme áll előtte, a tó melletti tisztásra siet, és mindent megmagyaráz az összetört szívű hattyúlánynak. Mikor a szerelmesek már éppen megszöknének, feltűnik a gonosz varázsló, akivel a herceg megküzd, és végül letépi bagolyszárnyait, ezzel megtöri hatalmát, az elátkozott hattyúk pedig megszabadulnak.

Egy táncosnő, két személyiség

Az 1951-es első magyarországi bemutató után A hattyúk tava című balettet ma is rendszeresen játsszák itthon és a világ más színpadain. A női főszerep eljátszása azonban szakmailag hatalmas kihívás, és nem csak azért, mert a Fekete Hattyú tánca a 32 fouetté en tournant forgás miatt rendkívül nehéz, hanem azért is, mert Odette és Odilia szerepét ugyanannak a táncosnak kell eljátszania, miközben a két szerep két teljesen eltérő személyiséget kíván.